beismer

Hungarian

Etymology

be- +‎ ismer

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛʲiʃmɛr]
  • Hyphenation: be‧is‧mer

Verb

beismer

  1. (transitive) to admit (to concede as true)

Conjugation
conjugation of beismer
Infinitive beismerni
Past participle beismert
Present participle beismerő
Future participle beismerendő
Adverbial participle beismerve
Potential beismerhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite beismerek beismersz beismer beismerünk beismertek beismernek
Definite beismerem
én téged/titeket
beismerlek		 beismered beismeri beismerjük beismeritek beismerik
Past Indefinite beismertem beismertél beismert beismertünk beismertetek beismertek
Definite beismertem
én téged/titeket
beismertelek		 beismerted beismerte beismertük beismertétek beismerték
Conditional mood Present Indefinite beismernék beismernél beismerne beismernénk beismernétek beismernének
Definite beismerném
én téged/titeket
beismernélek		 beismernéd beismerné beismernénk beismernétek beismernék
Subjunctive mood Present Indefinite beismerjek beismerj
or
beismerjél		 beismerjen beismerjünk beismerjetek beismerjenek
Definite beismerjem
én téged/titeket
beismerjelek		 beismerd
or
beismerjed		 beismerje beismerjük beismerjétek beismerjék
Conjugated infinitive beismernem beismerned beismernie beismernünk beismernetek beismerniük

Synonyms

Derived terms
  • beismerés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.