alkalom

Hungarian

Etymology

From the obsolete alk (“conformity, adaptation, adjustment to something”) +‎ -alom.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒlkɒlom]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: al‧ka‧lom

Noun

alkalom (plural alkalmak)

  1. occasion, opportunity, chance, time

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative alkalom alkalmak
accusative alkalmat alkalmakat
dative alkalomnak alkalmaknak
instrumental alkalommal alkalmakkal
causal-final alkalomért alkalmakért
translative alkalommá alkalmakká
terminative alkalomig alkalmakig
essive-formal alkalomként alkalmakként
essive-modal — —
inessive alkalomban alkalmakban
superessive alkalmon alkalmakon
adessive alkalomnál alkalmaknál
illative alkalomba alkalmakba
sublative alkalomra alkalmakra
allative alkalomhoz alkalmakhoz
elative alkalomból alkalmakból
delative alkalomról alkalmakról
ablative alkalomtól alkalmaktól
Possessive forms of alkalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alkalmam alkalmaim
2nd person sing. alkalmad alkalmaid
3rd person sing. alkalma alkalmai
1st person plural alkalmunk alkalmaink
2nd person plural alkalmatok alkalmaitok
3rd person plural alkalmuk alkalmaik

Derived terms
Compound words
Expressions
  • alkalmat ad
  • alkalmat nyújt
  • alkalom szüli a tolvajt
  • él az alkalommal
  • elszalasztja az alkalmat
  • felhasználja az alkalmat
  • kap az alkalmon
  • kihasználja az alkalmat
  • megragadja az alkalmat

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.